Vasárnap reggel van, nekem pedig cikkeket kellene írnom a közelgő nyaralásom miatt. Ehelyett ülök a gép előtt és játszom az egyik számítógépes programommal. Mióta júliusban piacra dobták ezt a legújabb verziót, nem tudok tőle szabadulni. Sőt, hogy egészen pontos legyek, minimum 150-szer játszottam vele azóta.

S hogy mindez mennyi időt rabolt el az életemből? Nos, ha átlagosan 30 percet számolunk egy játékra, akkor pontosan 80 órát, az elmúlt hónapban.

A mentségemre váljék, hogy legalább tizenkét éve várok erre a játékra és az elmúlt két évben nagyon keményen dolgoztam, ami miatt nagyon stresszes lettem. Ezt a felgyülemlett feszültséget számítógépes játékkal próbálom oldani egy kicsit.

Ugyanakkor mindebben mégis hibázik valami. Mániákus lettem, ami komoly következményekkel jár:

– Nem járok biciklizni (bár az edzőterembe lejárok).
– Hanyagolom a ház körüli munkákat.
– Abbahagytam a francia tanulást.
– Nem foglalkozom az internetes oldalammal.
– Csak nagy nehezen tudok cikkeket írni.

Mindig azt mondogatom, hogy majd később megcsinálom ezeket a dolgokat, de valójában soha nem foglalkozok velük. Helyette csak játszom a játékkal. Sajnálattal vettem tudomásul: Cselekvőből Ígérgető lettem.

Cselekvők és ígérgetők

Öt évvel ezelőtt teljesen más ember voltam: depressziós és lusta. Nem túl jó kombináció az előrejutáshoz. Nagyon sokat beszéltem arról, hogy mit szeretnék csinálni, de sohasem tettem egy konkrét lépést sem. A miértre nem találtam indokot. Gondom volt az otthoni kötelezettségeim teljesítésével is, ami a feleségemnek sem tetszett.

Ígérgető voltam.

Megeshet, hogy te is ismersz ilyen személyeket. Az ígérgető típus látszólag mindenre tudja a megoldást, nagyszerű tervei vannak azt illetően, hogy miként kellene több pénzre szert tenni vagy, hogy hogyan lehetne új munkát szerezni.
De az Ígérgető soha nem viszi véghez terveit. Soha nem lesz új állása. Vagy sehol nem fog dolgozni vagy ugyanott marad, ahol eddig volt, amit annyira utál.
Amikor konfrontálódik, az Ígérgető mindig talál kifogásokat: nem volt ideje, nem ért ahhoz a dologhoz vagy a körülmények nem alakultak megfelelően. Amikor az Ígérgető végre megtesz valamit, akkor is mindig a könnyebb utat választja.

Én is ilyen ember voltam.

De 2005 tavaszán valami megváltozott. Elkezdtem könyveket olvasni. Nem csak pénzügyi témákkal foglalkozó könyvekre gondolok (persze abból is van itthon egy tucat), hanem önfejlesztő és sikerkönyvekre. Ezekből megtanultam, mit kezdjek a depressziómmal, hogyan beszéljek az emberekkel és így tovább. Megfogadtam a könyvek tanácsait.

Kis lépésekben ugyan, de a változás útjára lépem és sokkal aktívabb lettem. Ahelyett, hogy folyton csak beszélnék a dolgokról, elkezdtem cselekedni. Nem kerestem mindig a rövidebb utat, ehelyett elvégeztem a szükséges tennivalókat. A munka befejeztével eredményeket vártam. S mivel megtanultam cselekedni, a dolgok meghozták gyümölcsüket.

Cselekvő lettem.

Az emberek ma már gyakran kérdezik tőlem, hogy mi a sikerem titka. Hogyan tettem szert annyi olvasóra? Mit kellene tenniük ahhoz, hogy ők is ilyen sikeresek legyenek?
Nos, a válaszom egyszerű. Nincsenek titkok. Csak láss munkának és légy türelemmel! Hamarosan már nem csak beszélni fogsz a céljaidról, hanem el is éred őket. Egyszerű, igaz? Hát persze. Viszont nem olyan könnyű kivitelezni.

Ha van valamilyen célod, amit el szeretnél érni, akkor a legtöbb, amit tehetsz, hogy elindulsz afelé, méghozzá mindennapos tetteiden keresztül. Ne csak beszélj a dolgokról, láss munkához! Hidd el, nem nagy dolog.
Próbálkozz csak kis lépésekkel, azokat viszont minden nap tedd meg!

Ha szeretnél megszabadulni kételyeidtől, akkor rajta, indulj el a kétségektől mentes életed felé. Ha össze akarsz gyűjteni egy afrikai útra, akkor minden nap tegyél félre egy kis pénzt. Ha új munkát akarsz szerezni, akkor kezdj el böngészni a neten. Mindegy, csak tégy valamit! Ez a legfontosabb dolog.

Szavak helyett tettek

Természetesen a puszta cselekvésnél többre lesz szükséged. Egy dolog azt mondani, hogy repülőgép pilóta szeretnél lenni és más dolog mindezt megtenni. Íme, néhány fontos dolog, melyet én is akkor tanultam meg, amikor elkezdtem tenni az életem fejlődéséért:

Szakíts időt arra, amit el szeretnél érni! Az egyik kulcsfontosságú dolog, ha szeretnél valamit véghezvinni, hogy szánj rá elegendő időt! Befektetett munka nélkül aligha lehetsz egyik napról a másikra befutott író vagy olimpiai bajnok úszó. Attól még, hogy sokat beszélsz róla, nem fog valóra válni. Foglalkozz vele! Tartsd mindig a célodat szem előtt, s a kevésbé fontos ügyeket szorítsd kicsit háttérbe!

Legyen konkrét elképzelésed! Biztos vagyok benne, hogy mostanában azért nem haladok egy csomó dologgal, mert nincs rájuk megfelelő tervem. Nincsenek céljaim. Márpedig a célok elvezetnek a tervhez. A jelenlegi problémám részben az, hogy már elértem jó néhány komolyabb célkitűzést, épp ezért most nincs semmilyen tervem a jövőre vonatkozóan.

Ne vállalj magadra sokat! Nagyon fontos, hogy céljaink legyenek, de nem annyira, hogy túlterheljük magunkat. Megpróbálok egyszerre csak egy-két nagyobb célt kitűzni magam elé. Ha ennél több megvalósításra váró tervem lenne egyszerre, akkor egyikkel sem tudnék kellő hatékonysággal foglalkozni. Az idei célom az volt, hogy leadjak 25 kilót. Már majdnem véghez is vittem. Hogy miért? Mert nincs más célom jelenleg. Ez a legfontosabb.

Ne hagyd, hogy a kudarcok eltántorítsanak! Ezt sem lehet eléggé hangsúlyozni. Korábban pont azért csak beszéltem, ahelyett, hogy cselekedtem volna, mert féltem az eredménytelenségtől. Nem tudom, hol és mikor tanultam meg félni a sikertelenségtől, de így volt. Aztán persze amikor próbáltam valamit és kudarcot vallottam, rögtön feladtam. Így azonban soha nem értem el semmit. Az Ígérgetők által érzett félelem mindig távol fogja tartani őket a valódi tettektől, ezzel szemben a Cselekvők felülkerekednek negatív érzéseiken, végzik a dolgukat, ha pedig mégis elbuknának, akkor sincs semmi, egyszerűen megpróbálják újra.

Ne keress indokokat, hogy valami miért NEM működik; ehelyett koncentrálj arra, hogy az a valami HOGYAN működhetne jól! Ez az, amitől kiakadok. Utálom, amikor az emberek odajönnek segítséget kérni, aztán amikor tanácsolok valamit, felsorolják a létező összes indokukat, ami miatt nem tehetik azt, amit javasoltam. (Ez van például olyankor, amikor azt tanácsolom az embereknek, hogy vállaljanak be másodállást, ha nagyobb jövedelemre akarnak szert tenni.) A legnagyobb különbség a sikeres és a sikertelen emberek között, hogy előbbiek nem ismernek kifogásokat. Ha valami nagyon nehéznek vagy lehetetlennek tűnik, ők igenis találnak rá módot, hogy megoldják a helyzetet.

Az elmúlt öt évben azt is megtanultam, hogy bármit elérhetek, amit egyszer elhatározok magamban. Miután abbahagytam az ígérgetést és jöttek a tettek, roppant gyorsan megszabadultam kétségeimtől. Leadni 25 kilót? Lehet, hogy még nem járok ott, de január 1.-je óta 15 kilótól szabadultam meg. Mindez persze nem következett be addig, amíg csak beszéltem a fogyókúráról. Megtanulni franciául? Na igen, sokkal többet kellene tanulnom. Ez az elhatározás tökéletes példa arra, amikor az ember fele annyit sem tesz a céljáért, mint amennyit beszél róla.

Öt éve már, hogy tetteim száma egyre csak növekedett, egészen a múlt év teléig. Ekkor ugyanis kiégtem. Csak írtam, dolgoztam, edzeni jártam, teljesen kimerítettem a tartalékaimat és soha nem volt egy szemernyi szabadidőm sem. Ez a Cselekvő lét negatív oldala és ez vezetett el a mostani mélypontomig. Ezért nem tudok szabadulni a számítógépes játékomtól.

Találjunk megoldást!

Mi lehet a megoldás a jelenlegi problémámra? Hogyan hagyjam abba a számítógépezést? Hogyan legyen belőlem ismét Cselekvő? Az, hogy mindezt megosztottam az olvasóimmal, már egy óriási lépés. De szerintem igazi változást csak az a kérdéssor hozhat az életembe, amit a múltkorában találtam ki. Miközben a legfontosabb dolgom az volt, hogy számítógépezzek, azért feltettem magamnak a következő kérdéseket:

– Sportoltam ma?
– Rendben van a ház és a kert?
– Minden kötelezettségemnek eleget tettem?
– Megírtam már a következő két cikkemet?
– A bejövő e-mailjeim száma kevesebb, mint 20?

Ha a fenti kérdésekre a válasz „igen”, akkor oké, jöhet a játék vagy egy kis pihenés. Ha viszont a válasz „nem”, akár a kérdések egyikére is, akkor ott kell hagynom a gépet. Hiszek benne, hogy mindez segít egyensúlyt teremteni életemben. Remélem, hogy ezáltal visszatérek a Cselekvők világába… Mert tudod mi a legmegdöbbentőbb? Hogy az élet fele olyan jó Ígérgetőként, mint Cselekvőként.

Forrás: www.getrichslowly.org