Mindannyiunknak ismerős a helyzet: nagyon jól haladunk egy projekttel, új dolgokat tanulunk, egy-két új szokással is gazdagodtunk —aztán a dolgok valahogy félresiklanak, és nem találjuk a visszautat. Elveszik a motiváció.

Ez fontos útelágazás. Ha ekkor feladjuk, akkor az összes befektetett idő és energia semmivé lesz. De ha sikerül visszatalálnunk az útra, a dolgok ismét jóra fordulhatnak.

A legtöbben nem tudják, hogyan találhatnának vissza, ezért újra és újra elbuknak. Én most egy számomra bevált, egyszerű módszert szeretnék megosztani.

Nemrégiben erre a módszerre szorultam néhány felmerülő nehézség kapcsán:

  • Egy tanulással kapcsolatos projektem kezdett félrecsúszni. Már hónapok óta egy új dolog elsajátításán fáradoztam, mikor elment a kedvem az egésztől, mert a) a tanulásra fordított igyekezetemet zavarta a rengeteg utazás, ami púp volt a hátamon, és b) elkövettem egy pár hibát, ami miatt fel akartam adni. Így pár nappal ezelőtt majdnem ott tartottam, hogy abbahagyom az egészet.
  • Az utóbbi időben nagyon vacakul táplálkoztam. Jó, nem teljesen vacakul, de elég vacakul ahhoz, hogy ne érezzem magam igazán egészségesnek. És nem tudtam visszaállítani az egyensúlyt ezen a téren sem.
  • Mostanában nem tudtam úgy koncentrálni, mint ahogy kellett volna. Az elmúlt hónapokban nagyon erősen odafigyeltem a feladatomra, a tudatosságra, a meditációra és mások segítésére. Múlt hónap során viszont több dolog miatt nem tudtam fenntartani ezt a figyelmet. Nem adtam fel, de sodródni kezdtem.

Kétségbeejtően hangzik, ugye? Nem kell félni, egész könnyen vissza lehet találni a jó vágányra.

 

A legfőbb alapelv

Hogy megértsük magát a jelenséget, a következő kulcsfontosságú tételt kell megértetnünk: mind az irányvesztés mind a visszatalálás a hangulatunkról szól.

Amikor elvesztjük az irányt, ez tipikusan azért történik, mert a projekttel vagy az új szokással kapcsolatban valami elrontja a hangulatunkat. Például:

Kizökkent minket az utazás, a betegségek, a látogatók, a bajok… stb. Ha pedig kizökkenünk, az kedvünket szegi. Nem maga a kizökkenés a probléma; maga a rosszkedv fog akadályozni.

  1. Kizökkent minket az utazás, a betegségek, a látogatók, a bajok… stb. Ha pedig kizökkenünk, az kedvünket szegi. Nem maga a kizökkenés a probléma; maga a rosszkedv fog akadályozni.
  2. Elfáraszt minket az utazás, a betegség, az alváshiány, stb. – és a fáradtság elveszi a lelkesedésünket a projekttel vagy új szokással kapcsolatban. A fáradtság nagyon nagy akadályokat gördít elénk, mert ha nem érezzük motiváltnak magunkat, ez kedvünket szegi, és olyankor hajlamosak vagyunk (sok más mellett) étellel jutalmazni magunkat, illetve más figyelemelterelő tevékenységekkel.
  3. Amikor nem mennek jól a dolgaink, nagyon el tudunk kedvetlenedni – a fogyókúra során nem sikerül fogynunk semmit, a torna sokkal nehezebbnek tűnik, mint amilyennek képzeltük, a nyelvtanulás pedig kimondottan nehéz, stb.
  4. Amikor nagyon összesűrűsödnek a tennivalók az életünkben, sokszor fel kell adnunk újonnan elsajátított szokásunkat, és emiatt rossz érzéssel tekintünk magunkra.

Amikor a projekthez vagy új szokáshoz kapcsolódóan rossz a hangulatunk… gyakran kedvünk támad kiszállni, és még csak gondolni sem akarunk a problémára. Kerüljük amennyire lehet, elfordulunk tőle, és máshol próbálunk vigaszt lelni.

 

A módszer

Hogyan találhatunk hát vissza a saját utunkra? Íme, az általam használt módszer:

  1. Elismerem, hogy probléma merült fel, és felteszek egy kulcsfontosságú kérdést. Sokszor ignorálni akarjuk a problémát, és gondolni sem akarunk rá. Ez viszont nem old meg semmit, inkább afelé visz, hogy végleg kiszálljunk. Ilyenkor mindössze annyit kell tennünk, hogy kimondjuk: „Rossz érzésem van ezzel kapcsolatban. Elbizonytalanodtam, és azon gondolkozom, hogy abbahagyom az egészet.” Ezután tegyük fel magunknak a kérdést: „Tényleg abba akarom hagyni, vagy jó okom van arra, hogy egyenesbe jöjjek?”
  2. Megteszek egy apró, egyszerű lépést. Ha jó okod van arra, hogy ismét egyenesbe jöjjél, ne gondolj az egyensúly eléréséhez szükséges összes tennivalóra. Ez túlságosan sok, és nyomasztóvá válhat. Emiatt viszont soha nem jutunk egyről a kettőre. Ehelyett gondolj egy dologra, amit megtehetsz. Például, ha nem tudod tartani a meditációs szokásaidat… meditálj most azonnal harminc másodpercet, vagy csak tízet. Ha abbahagytad az idegennyelvi hanganyagok hallgatását, meg tudod tenni, hogy 2 percet meghallgatsz ma belőlük? Ha abbahagytad a jóga vagy bodyweight gyakorlataidat, tudsz most csak pár percnyit gyakorolni? Mindez nevetségesen könnyűnek tűnik, de pontosan ez az, amire szükséged van. Valami kevéskére, bármennyire. Ez maga a kulcslépés, ne vedd hát félvállról.
  3. Koncentrálj a győzelemre – bármifélére. Ha végigcsinálod a 30 másodpercet, vagy a két percet… akkor az már sikernek számít. Hívhatjuk győzelemnek is, és a győzlem megváltoztatja az ember hangulatát. Ha már egy ideje folyton veszítesz a sakkban, és ezért elment tőle a kedved, akkor szánj pár percet taktikai gyakorlatok tanulására. Ez már önmagában győzelem. Mi másban tudsz még győzelmet aratni? Keress bármilyen lehetőséget: foglalkozz vele egy percet ma délután vagy holnap reggel, gyakorolj egy keveset utazás közben, olvass egy kicsit interneten a témáról, bármi megteszi. Tápláld a jókedvedet. A győzelmek megváltoztatják a hangulatodat, a vereség és a fáradtság pedig elkedvetlenítenek. Vedd sorra, mi deríthetne jobb kedvre – beszélgess erről valakivel, tedd ki a többiek elé, fűszerezd egy kis pörgős zenével, hogy kellemesebb legyen, készíts teát, vagy tedd élvezetesebbé azzal, hogy gyertyát gyújtasz.
  4. A kimeríthetetlen szilárdságot kis lépésekkel építsd fel. Ha kis győzelmeket aratsz, apró lépéseket teszel és táplálod a jókedvedet, akkor – ahogy az előző bekezdésben is írtuk – szilárdabbá válnak az aktuális projekteddel kapcsolatos szokásaid és a motivációd is. Egy idő után strapabíróbb leszel, és egy kisebb kudarc nem fog sok vizet zavarni. Akkor néha-néha elkaphat a fáradtság is. De már erős leszel, és nem kell majd aggódnod a kisebb hangulatváltozások miatt. De muszáj megtenni egy pár apró lépést, és néhányszor győzelmet aratni, mire ide eljut az ember. Tehát egyszerre csak egy-egy kisebb lépésre vagy győzelemre koncentrálj. Ne aggódj a jövő miatt, csak a rövidtávra összpontosíts. És megépül benned a kimeríthetetlen szilárdság

Ez a módszer nem nehéz – bárki végig tudja csinálni. Nem kell hozzá más, mint hogy hajlandóak legyünk küzdeni és őszintén megkérdezni magunktól, vajon tényleg vissza akarunk-e találni az utunkra. Majd kis lépésekben a győzelmekre koncentrálni. Mindez megcsinálható – és nagyszerű.

(Leo Babauta cikke)