Néhány éve még folyton különböző célokra koncentráltam, és valóban sokat haladtam. Kitűztem a célt, dolgoztam érte és elértem amit akartam:

  • Lefutottam jópár maratont
  • leadtam jónéhány kilót
  • felszámoltam az adósságaimat
  • és elindítottam egy sikeresnek mondható blogot…

Az elért célok listája hosszú. Az utóbbi több, mint egy évben azonban nagyjából teljesen feladtam a célhajhászást (bár lenne még mit tanulnom e téren).

A legtöbb ember arra kíváncsi: mégis hogyan lehet célok nélkül teljesíteni? És a rövid verzió így hangzik: úgy, ahogy eddig — lelkesedj és cselekedj!

Áramlik a patak - célok nélkül célt ér

Így teljesítünk

A teljesítmények értékelésekor legtöbbször a célok kapják az elismerést, pont úgy, ahogy a rossz főnök is felnagyítja a szerepét az év végi eredménykimutatásban. De mi tudjuk ám, ki végezte el a munkát: az alkalmazottak. A főnök csak kiosztotta a feladatokat, és inkább útban volt, mint nem: felesleges nyomást gyakorolt és időigényes jelentéseket követelt.

A célok is ilyenek: őket illeti a babér az elért teljesítményért, de mégsem ők dolgoztak meg érte. Igaz, hogy a cél indított el, de végső soron a napi munka ér el eredményt, nem a cél. A célok ráadásul rengeteg adminisztratív teendőt követelne — elemzéseket és jelentéseket, hogy mennyire jutottunk.

Vegyük csak ki a célokat a képből! Nézzük csak meg közelebbről, hogyan is történik a munka, és hogy születnek az eredmények!

Valami lázba hoz.

Van, hogy egy célkitűzés, de van, hogy más: valaki megihlet, kihívást állítasz magad elé, csatlakozol egy izgalmas tevékenységű csoporthoz, vagy egyszerűen csak úgy kelsz fel, hogy ma valami nagyot kell alkotnod. Az is lehet, hogy miközben Black Eyed Peas-t hallgatsz és rázod a hátsódat, hirtelen elkap a tettvágy.

Cselekedsz.

Talán megosztod az új ambíciót másokkal is: a blogodon, Twitteren, Facebookon vagy egy online fórumon. Vagy egyszerűen csak elmondod a barátaidnak. A lényeg hogy írd le, ami benned van.

Az életed része lesz.

Még jobban belendülsz.

Elmeséled másoknak, hogy állsz.

Nem telik el sok idő, csak azt veszed észre, hogy valami fantasztikusat vittél véghez.

De a cselekvésnek nem a cél az egyetlen módja.

Céllal vagy anélkül

Egy blogger barátom a minimalist oldalról, akit nagyon tisztelek, tegnap azt mondta egy erről szóló vitában, hogy rengeteget ért el a céljai által — és ez így is van. De szerintem célok nélkül is nagy dolgokat érhetett volna el — csak lehet, hogy nem pont azt, amire számított.

Azt is hozzátette, hogy célok nélkül sokan egyszerűen nem csinálnának semmit, amit én kétlek. Nem hiszem, hogy a céloktól felszabadulva többségünk csak semmittevő módon lődörögne. Hamar megunnánk: az érdekes, értékes, tehetséges emberek cselekedni akarnak!

Így is lenne, valami feltüzelne, és már alkotnánk is. Naná, hogy lenne egy pár ember, aki csak lődörög, és semmit nem csinál. De ők éppen azok, akik célokat tűznek maguk elé, aztán csak üldögélnek ölbetett kézzel, és lelkiismeretfurdaásuk van, hogy nem érnek el semmit.

Épp erről van szó: sokan még célokkal sem érnek el semmit, mert nem tudják, hogyan motiválják magukat. A célok nem fognak motiválni: csak lelkifurdalást okoznak, hogy még nem teljesítetted őket. Hasonlóképpen, azok, akik motiváltak, célok nélkül is belelkesednek és mindenképpen nagy dolgokat érnek el.

Célok nélkül éppen annyit értem el, mint célokkal: kiadtam a legújabb könyvem, a városba költöztem, feladtam a kocsimat, oktató táborokat szerveztem bloggereknek, jobb formába hoztam magam, mint valaha, elolvastam egy rakat könyvet, létrehoztam egy másik blogot, száműztem a reklámokat a Zen Habits oldaláról, ugyanakkor jobban jövedelmezővé tettem, mint annak előtte; és még sorolhatnám, de nem teszem.

Életcél

Néhány éve írtam egy bejegyzést az életcélról: Hogyan halj meg boldogan.

Még mindig jó módszer ez is, de én már rég nem követem. Ez nem azt jelenti, hogy az életcéljaim már nem fontosak számomra, csupán máshogy állok hozzájuk. Hogy hogyan? A bejegyzésből:

Leo küldetése:

  • Csodálatos apa volt.
  • A felesége boldog volt vele..
  • Megértő, jó ember volt.
  • Jobbá tette mások életét (főleg azokét, akik szükségben voltak).
  • Nagyszerű író volt.
  • Boldog volt.

Most jön a meghökkentő rész — ezeket már most elmondhatom magamról. Persze, hogy mennyire vagyok nagy író, vagy hogyan teszem jobbá mások életét, nyilván vita tárgya. De határozottan próbálkozom: boldog vagyok, és minden nap a legjobb tudásom szerint próbálok jó apa, jó férj, jó író és együttérző ember lenni.

Tehát nem az életem végére koncentrálok — hanem a jelenre. Ahelyett, hogy az életem végére tűznék ki célokat (mint ahogy azt néhány éve tettem), MOST motiválnak, és minden nap megteszem őket, mert lázba hoznak. Imádok apa, férj, író és barát lenni. Minden reggel feltüzelve kelek fel, és hálás vagyok, hogy mindezt megtehetem.

Lelkesedj és cselekedj

Nem kell célokra hagyatkoznod, hogy tudd, mi a dolgod. Tudod te jól, mit szeretnél véghezvinni (ha pedig nem, olvasd el ezt). Már most izgatottan várod a kezdést. Csak rá kell fókuszálnod, és láss neki!

A célok valami jövőbeli dologra koncentrálják az energiádat, ahelyett, hogy a jelenben lennél, és élveznéd, amit éppen most csinálsz. A célok vágányon tartanak, ami lehet, hogy nem a legjobb vágány egy hónap vagy egy év múlva. Egyetlen dologra kapcsolnak rá, ahelyett, hogy nyitott lennél az új lehetőségekre; ahelyett, hogy rugalmasan állnál hozzá a változó körülményekhez; ahelyett, hogy szabadon űzhetnél egy új szenvedélyt, mintsem hogy leragadnál valami mellett, amibe rég beleuntál.

A céloktól szabadon mindig lázba hoz majd az, amit csinálsz. És igen, biztos, hogy nagy dolgokat viszel majd véghez. Messzire jutsz így — csak persze lehet, hogy az út elején még nem tudtad, hova…

Lelkesedj és cselekedj.

Ja, és rázd azt a hátsót. :)))

There are currently no comments.