Írta: Mike Vardy

 

Múlt héten elhunyt a közelmúlt egyik legnagyobb újítója. Fájdalmasan korán távozott, de mégis páratlanul kihasználta az időt, ami neki adatott. Lehet, hogy te is csodáltad és tisztelted, az is lehet, hogy nem tartottad túl sokra; de az vitathatatlan, hogy az öröksége még jóval a mi életünkön túl is érezteti majd a hatását.

A halála utáni napokban számtalan ember állított neki internetes emléket, amelyben a személyét, meglátásait és az eredményeit méltatták. De a böngészés során eddig nem találtam olyat, ami arról szólt volna, hogyan alakította át mindez a termelékenységünket. Ezzel nem azt akarom állítani, hogy Steve Jobs drámaian növelte valamennyiünk hatékonyságát. Sokak életében egyáltalán nem játszott szerepet a cég—legalábbis első ránézésre. De ha kicsit mélyebbre ásunk, könnyen lehet, hogy nagyobb szerepet tulajdoníthatunk Steve-nek, mint pusztán az iKütyük piacra dobása.

Ahelyett, hogy azt ecsetelném, miben változtatták meg a te életedet Jobs találmányai, inkább abba gondoltam bele, hogy az enyémet hogyan érintették. Bizonyos téren egészen nyilvánvalóak a változások, amiket közvetve neki köszönhetek, de vannak kevésbé szembetűnő összefüggések is, amiket a felszín alatt találunk.

Idő
Az nem kérdés, hogy Steve találmányai (vagy újításai, javított kiadásai stb.) megnövelték a hatékonyságomat. A legtöbb időbeosztást segítő alkalmazás, amit használok, különböző Apple termékeken fut. Az is igaz, hogy nem kellene ehhez feltétlenül szoftver és kütyük: papírt és ceruzát is használhatnék ugyanerre a célra. Bizonyos munkafázisokat tényleg így osztok be. De maga a tény, hogy rendelkezésemre áll ez a megoldás is, arra indított, hogy máshogy gondoljak az idő értékére.

Amikor nem tudom használni a feladatkezelő programot, nem érzem magam elveszettnek—már nem. Ehelyett jobban észreveszem, hogy milyen hamar eltűnik az idő, és azt is jobban követem, hogy hova. Ez a mentalitás most még jobban az előtérbe került: Steve olyan fiatalon halt meg. Csak 19 évvel volt idősebb nálam. Lehet, hogy ez így olvasva hosszú időnek tűnik, de nem az. 19 év nem hosszú idő.

Az időre, amiből neki nem adatott sok, úgy tekintett, mint egy hihetetlen értékes és drága árucikkre. Lehet, hogy az övéhez hasonló vagyonnal kevesen rendelkeznek, de neki is ugyanannyi ideje volt egy napban, mint nekünk. Valamennyiünknek ugyanannyi idő áll rendelkezésére minden egyes nap, hogy a számára legfontosabb dolgot véghezvigye. Ő így kezelte az időt, és ez is mutatja, hogy mennyire értékes volt számára. Én is próbálom ugyanolyan körültekintéssel és tisztelettel kezelni az időmet, mint Steve.

Egyszerűség
Minden Apple termék, amit valaha is kézbe vettem, sokkal intuitívabb volt, mint bármely más hasonló eszköz, amivel valaha is találkoztam. Messzebb megyek: a Mac gépeim valóban „készülékként” működtek: biztosan tudom, hogy azt fogják végrehajtani, amit akarok, újra és újra, teljesen olyan megbízhatósággal, mint egy hűtő vagy egy mikró. Szerintem ez is volt Jobs célja. Valószínűleg azt akarta, hogy az Apple gépek olyan zökkenőmentesen olvadjanak bele az otthonunkba, mint bármely más háztartási készülék. A külső megjelenés egyszerű és hívogató, sokkal inkább, mint a belső tartalom, de ha már beléptél, mégis ott történik minden.

Az iWorldben minden gördülékenyen és folyékonyan történik. David Allen „víz-sima elme” mantrája ugrik be: szabadulj meg attól, ami a fejlődést blokkolja. Steve nagyon fogta ezt, és az életének gyakorlatilag minden területén megmutatkozott. A híres fénykép, ahol egy szinte üres lakásban ül, kiváló példája ennek. Semmi nincs útban: csak olyan dolgok vannak körülötte, amire valóban szüksége van. Lehet, hogy belül nagyon is összetett volt, de a letisztult Apple távirányító, a leheletvékony MacBook Air és a fehéren ragyogó Apple logó, ami a szivárványszínű emblémát leváltotta, mind azt suggalják, hogy kifelé az egyszerűséget akarta hangoztatni. Ez a ruházatában is megmutatkozott, gondoljunk csak a fekete garbóra, kék farmerra és tornacipőre—fűfoltosan vagy anélkül.

Játék
Sosem éreztem, hogy Apple termékeket használni különösebben fárasztó lett volna… de a játékos kütyükön túl Steve Jobs valódi „játszótere” a Pixar volt. A Pixar testesíti meg a hatékonyság fent említett két fő irányvonalát: az időt és az egyszerűséget. Soha nem éreztem, hogy egy Pixar filmet kár volt megnézni, vagy hiába vesztegettem vele az időmet. Ráadásul csak egy olyan volt, ami nem igazán tetszett (bocsi, Verdák 2). Annyira csodálom a Pixar munkáját, hogy ez lett az egyetlen filmstúdió, aminek alig várom a következő bemutatóját. Kicsit úgy vagyok vele, mint magával az Apple-lel. Nagyon értékelem, amit nekem és a családomnak nyújtanak, olyannyira, hogy hajlandó vagyok időt és pénzt nem sajnálva elmenni a moziba, ahelyett, hogy megvárnám, amíg otthon is megnézhetem őket.

A filmek alaptörténete is egyszerű: Wall-E-tól kezdve a Toy Story-ig a film veleje a történet; a technológia csak segít az eseményeket életre kelteni. A tech a csomagolás, a sztori maga a tartalom. És ez a tartalom észveszejtően jó.

Steve imádott dolgozni és imádta, amin dolgozott. Neki tényleg játék volt a munka. Bár többen elmondhatnánk ezt magunkról! Annyi időt töltünk munkával és olyan keveset játékkal. Nem szeretnéd te is, hogy játsszva dolgozhass? Úgy, mint én. Az utóbbi években – Steve Jobs inspirációjának köszönhetően – számomra tényleg így alakult.

Kreativitás
Ez mindenhonnan nézve annyira egyértelmű, de számomra, bárhonnan nézem, Steve Jobs hagyatéka a kreativitásról szól. Steve munkája lehetővé tette, hogy zökkenőmentesen beleolvasszam a kreativitásomat az életem megannyi területébe. Sokkal szabadabb folyást enged a kreativitásomnak a tudat, hogy az újonnan rendelkezésemre álló eszközökkel felülkerekedhetek a korlátozó tényezőkön. Ahogy ezt írom, tudom, hogy a kreativitásom forrását sok minden táplálja (szövegek, videók, audió), nagyrészt Steve látnoki képessége miatt, és azért, mert ő ebből a vízióból képes volt kézzel foghatót alkotni.

Minden kétség nélkül állíthatom, hogy nem lennék író, ha Steve Jobs nem lett volna. Nem azért, mert az ő újításai nélkül nem lettem volna képes írni, hanem mert nem voltam hajlandó. Amikor kezdtem késztetést érezni az önkifejezésre, még szinte lehetetlen volt belépni ebbe a szakmába. Sokkal nehezebb lett volna túllépni az akadályokon és nem tudom, eljutottam volna-e oda, ahol ma vagyok, ha nincs Steve Jobs. Komolyan, néha azt hiszem, hogy még mindig kereskedőként dolgoznék, ami nem feltétlenül rossz, de nem nekem való.

És így tovább.
Steve Jobs megváltoztatta a termelékenységemet. Az életműve nagy szerepet játszott az enyém kialakításában. Ha emléket akarok állítani neki, akkor folytatom, amit segített elkezdeni: az életművemet, amit, hála neki, sokkal hatékonyabban és temékenyebben tudok megtenni, mint ha ő nem lett volna.

Facebook Comments

1 Comment

Leave a Reply

You may also like

Mit csinálnál egy lakatlan szigeten?

A Lost-ot már egy ideje nem vetítik, de a lehetőség, hogy egy lakatlan szigeten ragadhatunk, a legtöbb ember képzeletében még mindig fenyegetőnek tűnik. Ha a búbánatos repülőgéped egy napsütötte korallzátonyra vetődik a Csendes-óceán közepén, életben maradnál vagy meghalnál? Ki az, akit magad mellett szeretnél tudni akkor? Milyen tárgyak, eszközök lennének a leghasznosabbak?