Hogyan spórolj?

Amikor elkezdtem komolyan venni a takarékos életmódot, a férjem elmondott nekem egy értékes tanácsot, melyet még iskolás korában hallott a nagyszüleitől: „használd mindig a felét annak, mint amennyire valójában szükséged van”.

Ő olyan fogyasztási javakról beszélt, mint a sampon vagy a mosószer. Az elv egyszerű: mielőtt annyit használnál valamiből, mint amennyit megszoktál, gyorsan állj meg és felezd el az adagot. Normál esetben, ha jó nagy adag sampont szoktál használni, legközelebb próbáld ki, hogy kisebb porciót nyomsz a kezedbe, meglátod, ugyanúgy elég lesz az is!

Persze nem fontos megállni a felezésnél. Nyugodtan lecsökkentheted a mennyiséget addig a pontig, amikor nem érzed úgy, hogy most már elég.

A módszer működik. Először mosásnál próbáltam ki, de aztán szépen ráálltam és ma már automatikusan mindenből kevesebbet használok. Az elméletet úgy ültettem át a gyakorlatba, hogy a megvásárolt termékeket szétosztottam kisebb tárolókba, s amit lehet, fele arányban fel is hígítottam. Egy kis kiszerelésű mosogatószeres dobozban nálam fél adag víz, fél adag mosogatószer van.

Az 50-százalékos megoldás nagyon jól bevált a konyhában és a fürdőszobában, így elhatároztam, kiterjesztem életem más területeire is. Mégpedig:

Ruhavásárlás. Nem sűrűn vásárolok ruhát, de amikor mégis, akkor mindig megkérdezem magamtól: Valóban szükségem van rá? Ha vásárolni megyek, mindig megelégszem egy farmerrel vagy egy pulóverrel, rájöttem, hogy nem feltétlenül kell hármat, négyet is venni.

Szórakozóhelyek, éttermek. Ez kényes téma számomra, mivel imádok kimozdulni a barátaimmal. Találkozóink számát felére csökkentettem, így amellett, hogy tartom velük a kapcsolatot, a költségvetésemet sem sínyli meg a dolog.

Gyógyszerek. Valószínűleg sokan veszünk be egyszerre két fájdalomcsillapítót is, anélkül, hogy kipróbálnánk, egy használ-e. Persze nem azt mondom, hogy az orvos által előírt szívgyógyszered adagját önkényesen csökkentsd le. Olyan egyszerűbb dolgokra gondolok, mint a fájdalomcsillapító, amiből tapasztalataim szerint elég a fél adag is.

Élelmiszerek. A gyerekeim végtelen mennyiségű gyümölcsöt, sós perecet és joghurtot tudnak megenni. Hogy mennyi lenne elég? Ahhoz, hogy ezt kiderítsük, vegyünk kevesebbet, hagyjuk kifogyni és várjuk meg, hogy elkezdjenek panaszkodni a gyerekek. Egy-két jól bevált praktika segítségével a konyhapénzt is felére lehet csökkenteni.

Terápiás kezelések. A férjem rendszeresen jár csontkovácshoz krónikus gerincproblémái miatt. Szép lassan a heti két alakalomból havi egy alkalom lett. Ez nem csak időt, hanem pénzt is spórolt nekünk. Minden ilyen takarékoskodási módszernél az a kulcs, hogy megtaláljuk, mennyi ELÉG valamiből. Persze ha a kezeléseket túlzottan visszafognánk, akkor fájdalmai lennének és boldogtalan lenne. A lényeg, hogy rájöjjünk, valójában mennyi kezelésre van szüksége, így biztosan nem költekezzük túl magunkat.

A fenti módszerrel megpróbáltuk fokozatosan csökkenteni állandó kiadásainkat. Például a férjemmel kipróbáltuk, hogy mi lenne, ha nem hetente egyszer, hanem csak havonta egyszer járnánk el vacsorázni.

Miután kipróbáltuk, rájöttünk, hogy ez kevés, így aztán minden második héten mozdulunk ki. Így takarékoskodunk, de mégis közel maradunk egymáshoz.

Ahogyan az lenni szokott, a legfontosabb dolog nem az, hogy miként teszek félre pénzt, hanem hogy mit kezdek vele. Egy félretett forint csak akkor jelent valódi megtakarítást, ha nem költöm el azonnal valami másra.

Ezek a fokozatos spórolási technikák persze kevésbé látványosak, mint amikor visszamondunk egy előfizetést, ami minden hónapban plusz pénzt hagy a családi kasszában.

Amellett, hogy pénzt spórolok, pszichológiai előnyre is szert tettem a fenti technika révén. Most már mindig átgondolom vásárlás közben, hogy az adott tárgyra valóban szükségem van-e illetve, hogy mindenre szükségem van-e, amit egy-egy vásárlás alkalmával a kasszához tolok. Rendszeresen átrágom magamban, vajon kevesebből nem hozható-e ki az adott vásárlás.

Maga a szokás, hogy megvitatom magamban a fenti kérdéseket, már több pénzt spórol meg a családunknak, mint az, hogy megfelezem a sampont és felhígítom vízzel. Vásárlás közben takarékos tudok maradni, ami korántsem olyan egyszerű, mint amennyire annak tűnik. A bevásárló központokat, szupermarketeket ugyanis úgy tervezték, hogy sodorjanak minket magukkal és a lehető legtöbbet vásároljunk.

A fenti módszer további előnye, hogy meg lehet maradni az arany középútnál. Nem kell, hogy a spórolás teljes lemondást jelentsen, csak meg kell próbálnunk kerülni a pazarlást.

Tanulmányok bizonyítják, hogy alapvető szükségleteink kielégítése után már alig-alig emelkedik elégedettségi szintünk, hiába vásárolunk magunknak luxustermékeket. Ezért kell mindenkinek kikísérleteznie, hogy neki személy szerint mikor „elég”.

 

Nekem a fenti technika segített megtalálni határaimat. Ma már tudom, mikor elég a tisztítószerekből, a szórakozásból vagy a gyorskajákból. Nap mint nap próbálom tartani magam ehhez. Így pont eléggé vagyok boldog, hiszen nem pocsékolom a pénzem, az időm és az energiámat olyan dolgokra, melyekre valójában nincs is szükségem.

Forrás: www.getrichslowly.org

"Irtózni a huzattól - gondolta a kis herceg - elég kockázatos kilátás egy növénynek."