Nem kell ingáznod, vagy rögtönzött megbeszéléseken részt venned. Nem számít, hogyan vagy felöltözve. Otthonról dolgozni maga az álom – mindaddig, míg a személyes tennivalóid meg nem akasztanak. Az ilyen típusú zavaró tényezőket könnyű figyelmen kívül hagyni egy irodában, ám otthon nehéz meghúzni a határt a saját idő és a munkaidő közt. Hogyan lehet így hatékony a távmunka?

Képzeld el, hogy – például – egy projekten dolgozol és felhív egy barátod. Tudod, hogy be kell fejezned a munkád, de illetlenségnek érzed, ha nem beszélsz vele, pedig ez tulajdonképpen lehetséges. Vagy gondolj arra, hogy a napi teendőid tervezgetése közben azt is ki kell találnod, hogy mikorra tudod besuvasztani a személyes elintéznivalóidat. Nem tűnik nagy melónak, hogy betegyél egy pár adag szennyest a gépbe valamikor nap közben – de végül az emiatt kiesett munkaidőt éjszaka kell bepótolnod. Végül aztán sohasem egészen világos, hogy mikor dolgozol és mikor nem.

 

Hogyan lehet egyáltalán hatékony a távmunka?

12 éven át végeztem távmunkát otthonról, ezen felül coach-ként időgazdálkodással kapcsolatos tanácsokat adtam otthonról dolgozóknak, így aztán láttam sok mindent: jót rosszat, és még rosszabbat. Rájöttem, hogy a távmunkát végzők közül azok tudtak a legösszeszedettebben és leghatékonyabban dolgozni, akik határokat állítottak fel önmaguk számára, hogy valóban haladni tudjanak a munkával.

Alább található egy pár jó tanács azzal kapcsolatban, hogyan lehet a távmunkát eredményesebbé és élvezetesebbé tenni, legyen az akár mindennapos, akár csak egy-egy alkalomra szóló:

 

Jelölj ki magadnak munkaórákat.

Lehet, hogy furán hangzik, de ha összeszedetten akarsz végigcsinálni egy munkanapot, úgy kell tenned, mintha nem is otthonról dolgoznál. Mielőtt időgazdálkodási tanácsadó lettem, a napirendem kaotikus volt. Nem jelöltem ki külön időszakot arra, hogy mikor fogok leülni a gép elé, továbbá személyes találkozókat bonyolítottam le nap közben, vagy kiugrottam elintézni ezt-azt. És mivel a magánéleti idő nem különült el élesen, nem voltak határai a munkaidőmnek sem. Amikor otthon voltam, folyton bűntudatom volt, amiért nem olvastam munkahelyi e-maileket a nap minden órájában. Soha nem éreztem, hogy igazán tudnék pihenni.

 

Jelöld ki a hivatali idődet!

A nagy áttörés akkor következett be, amikor a távmunkámhoz kapcsolódóan kijelöltem a saját „hivatali időmet” (ami az én esetemben reggel 9-től délután 6-ig tartott), és tisztáztam magamban, hogy ebbe az időszakban milyen tevékenység fér bele és mi nem. Feltettem magamnak a kérdést: „Ha az irodában lennék, foglalkoznék-e ezzel vagy azzal a feladattal?” – Ha a válasz az volt, hogy nem, akkor tudtam, hogy otthon is csak a munkára kijelölt hivatali idő előtt vagy után szabad ezzel foglalkoznom. A házimunka, az elintéznivalók, a barátokkal töltött idő olyan tevékenységgé vált, amit munka előtt vagy után kellett nyélbe ütnöm. Persze előfordult, hogy ebédszünetben felvettem a telefont, ha valamelyik barátom felhívott, vagy nap közben elintéztem valamilyen sürgős dolgot, pl. elvittem az autót a szerelőhöz. De most már nem ez volt a túlsúlyban, a fenti esetek kivételnek számítottak. Eme határok felállítása révén nem csak a munkaóráim lettek hatékonyabbak, de „munka után” végre lelkiismeret-furdalás nélkül foglalkozhattam a személyes dolgaimmal.

 

Amikor kialakítod a napirendedet, a sikert tartsd szem előtt.

Hogy az otthoni munkaidő a leghatékonyabb legyen, ne úgy építsd fel, mintha egy tipikus irodai munkanapról lenne szó. Ha például csak heti egy napot dolgozol, vagy csak alkalmanként, ezekre a napokra ne szervezz megbeszéléseket. Ha pedig nem tudod száz százalékban kikerülni a megbeszéléseket, szánj legalább fél napot a koncentrált munkára. Válaszd ki azt az időszakot, amely legjobban működik számodra – azt is figyelembe véve, hogy milyen megbeszéléseken kell jelen lenned, és milyen az energiaszinted.

Ezután jelölj ki két fontos dolgot, amit mindenképp el akarsz végezni ez alatt az idő alatt. Ez lehet olyan feladat, ami legalább egy óra zavartalan figyelmet igényel, vagy olyan kreatív, stratégiai gondolkodást, amihez az irodai környezetben nincsenek meg a megfelelő feltételek. Az is sokat segít, ha az ilyen munkafolyamatok közben bezárod a levelezőrendszeredet, vagy csak óránként egyszer nézel rá az e-mailjeidre. Jelezd előre a kollégáidnak, mikor nem leszel elérhető, így nem éri őket meglepetés, ha egy levélre csak később válaszolsz.

 

Jelöld ki a határokat mások felé is.

Hogy a befektetett energia ne legyen hiábavaló, lépj fel határozottan azokkal szemben, akik a távmunkát csupán otthon töltött időnek tekintik. Magyarázd el a barátaidnak, a családtagjaidnak és az ismerőseidnek, hogy a távmunkával töltött napok nem arra valók, hogy baráti találkozókat szervezz. Ha például a házastársad is otthon tölti a napot, mondd meg neki, hogy „reggel 8-tól délután 5-ig a számítógép előtt fogok ülni. Örömmel csevegek veled ebéd közben, de egyébként egész nap elfoglalt leszek.” Ha határozottan kommunikálod, hogy mi várható, és tartod is magad hozzá (pl. tényleg befejezed a munkát délután 5-kor), akkor nagyobb az esély, hogy az emberek elfogadják és tiszteletben tartják az általad szabott határokat. (Javasolom, hogy legyen egy hely, ahová el tudsz vonulni az otthon tartózkodó többi családtag elől – például egy dolgozószoba vagy hálószoba, ahol magadra zárhatod az ajtót, és eltűnhetsz.)

Ha váratlan vendég jön, jobb, ha diplomatikus vagy. Ha egy szomszéd beugrik, beszélgess vele pár percet, mint ahogy egy kollégáddal is beszélgetnél, ha a munkahelyeden megáll az íróasztalod mellett. De ne invitáld kávéra vagy hosszabb csevegésre. Inkább elegánsan kerekítsd le a beszélgetést valahogy így: „Nagyon jó volt beszélgetni, de vár még egy munka, amit be kell fejeznem”, azután megbeszélhettek egy találkozót egy kicsit későbbre, vagy akár hétvégére. Ha pedig a főbérlő jelzi, hogy be akar ugrani valamikor, hogy megszereljen valamit a lakásban, vedd át a kezdeményezést, és mondd meg neki, mely időpont lenne a legalkalmasabb számodra.

Ha mindenképp muszáj valamilyen „nem-munkahelyi” kérést teljesítened, jelezd előre, hogy mennyi időd van erre, mintha csak az irodában volnál. Ha például a családod arra kér, hogy intézz el valamilyen ügyet, gondold végig előre, hogy ebédidőben kb. mennyit tudsz ebből elintézni, és csak olyasmit vállalj el, ami valóban belefér számodra. Például mondhatod, hogy „szívesen elhozom a ruhát a tisztítóból vagy hozok tejet a közértből, de nagyobb bevásárlást csak munka után tudok intézni.” Vagy oszd fel a teendőket kisebb egységekre. Mondhatod például, hogy „ma be tudom adni az autót a szerelőhöz, de az egészségbiztosítással kapcsolatban csak holnap lesz időm telefonokat intézni.”

Amikor határokat állítasz fel, nem kell, hogy bocsánatkérőn tedd. Egyszerűen közöld tényként a dolgot, megadva a tiszteletet az otthonról végzett munkának – épp úgy, mintha az irodában dolgoznál. Ha következetesen kommunikálod és éled ezeket a szabályokat, mások is elkezdik majd komolyan venni őket, és végül azt tapasztalod, hogy több időd marad arra, hogy kellő összpontosítással végezd a munkádat.

 

Elizabeth Grace Saundersidőgazdálkodási tanácsadó, és a Real Life E Time Coaching & Training alapítója. A How to Invest Your Time Like Money, valamint a 2017-ben megjelenő Divine Time Management című könyvek szerzője. További információkért látogass el a ScheduleMakeover.com oldalra.

 

A cikk eredetileg a HBR-en jelent meg.

There are currently no comments.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.