Múlt héten rájöttem, hogy több, mint egy éve rendszeresen zongorázom. Szép teljesítmény, tekintve, hogy amióta az eszem tudom, mindig is zongorázni akartam. Negyedik óta azt sem tudom, hányszor kezdtem el tanulni (és hagytam abba), időként vettem egy “Zongoratanulás 10 lépésben” füzetet, nyolc éve pedig saját zongorám is van, mégsem tudtam kitartani mellette.

Tavaly szeptemberben aztán meghallottam egy zongoradarabot, ami megint felerősítette a szándékomat. Azonnal le akartam ülni a zongoraszékre és valami varázslatosat játszani. Visszatekintve, éppen ez volt a bibi: valahányszor nem sikerült elég gyorsan megtanulnom egy rendesen bonyolult darabot, teljesen kiakadtam vagy ráuntam a gyakorlásra. Ha pedig nem gyakoroltam, akkor órára sem akartam menni, persze. Néhány kellemetlen blöffölős óra után hagytam az egészet.

A zongorázás nem az egyetlen dolog, amit újra meg újra elkezdtem. Sajnos elég hosszú listával állunk szemben: kötés, varrás, könyvek garmadával, 28-napos meditációs programok (amit a hetedik napra elfelejtettem), festmények, ékszerkészítés… inkább nem is folytatom.

Nem tudnám pontosan megmondani, mi volt a zongorával kapcsolatban, ami átbillentett. Azzal tartottam magam kordában, hogy szigorúan elhatároztam, hogy nincs lemondott óra, és nem fogom feladni. Ha egész héten nem gyakoroltam eleget (vagy, khm, egyáltalán semmit), akkor is mennem kellett. Gondoltam, ha kényszerítem magam, annak ellenére, hogy sunnyogtam, mint a rossz diák, az majd elég motiváció lesz a jövő heti égés elkerülésére.

Ha nem viszed végig, az sokba kóstál

Pénzügyi szempontból erőteljes luxus olyasmibe fogni, amit nem fejez be az ember. A fenti példák sem két forintba kerültek: szép summákat adtam ki fonalra, anyagokra, gyöngyökre, fémre, könyvekre és órákra. De hiába a költekezés, ha nem volt haszna a beszerzésnek. A zongorába is jópár tanórát belefeccoltam, aztán abbahagytam, és szép lassan jórészt elfelejtettem a tanultakat.

A bejezetlen dolgok ára hatványozottan megugrik, amikor a pénzügyi céljaidról van szó. Ha a célod az, hogy ne fizetésről fizetésre élj, valószínűleg azzal fogod kezdeni, hogy rendbe szeded a vásárlási blokkokat, vagy egy számítógépes programmal vezeted a bankszámláidat.

De ha hónapok maradnak ki anélkül, hogy szemmel tartanád a kiadásaidat és kézben tartanád a számlákat, az addig ráfordított pénz és idő pocsékba megy, ráadásul a célodhoz sem kerülsz közelebb, ami mind közül a legnagyobb ár.

A félbehagyás másik ára nem pénzben mérhető: eddigi tapasztalatom szerint a félbehagyott projektjeid és feladott céljaid jókora pofont adnak az önbizalmadnak. Még most is fizetésről fizetésre élsz, vagy éppen befejezetlen ötleteket látsz, amerre csak nézel a házad körül. Nem jó érzés folyton azzal szembetalálkozni, hogy nem tudtad végigvinni a terveidet.

Hogyan érj célhoz

Mondjuk, hogy van néhány célod, amit soha nem tudtál elérni. Időről időre felizzanak benned, de valahogy mindig közbeszól az élet és ezek kiszorulnak belőle. Hogyan tudnád véghezvinni őket, és ha mostanáig nem sikerült, megéri egyáltalán próbálkozni? Ez a négy kérdés segít az elrugaszkodásban.

Komolyan gondolod?

Az ékszerkészítést nem vettem komolyan. Nem akartam soha ilyesmibe fogni; máig sem értem, mi vitt rá. Lehet, hogy untam magam, vagy láttam valami különlegeset az interneten. Lehet, hogy te is azért íratkoztál be balett órára, mert láttad a Diótörőt. Vagy egyszer az úszás jótékony hatásáról olvastál, és másnap vettél egy úszószemüveget meg egy uszodabérletet. Ha valami múló szeszély, akkor inkább ne is fogj bele. Ne költs pénzt és időt olyasmire, ami nem érdekel mélységesen, ami nem igazán fontos. Ha nagyon is komolyan gondolod, akkor jöhet a második kérdés.

 

Mikor tudsz vele foglalkozni?

Ezt a lépést mindig kihagytam. Számtalan cikk és könyv utasít, hogy “Légy specifikus” és “Írd le”, de én soha nem hallgattam meg a jótanácsot. Pedig tényleg tollat kell ragadnod és megtervezni az időbeosztásodat. Milyen gyakran fogsz gyakorolni, mennyi időt fordítasz rá alkalmanként? Mikor fogod áttekinteni a heti költekezésedet? Ha nincs leírva, teljesen el fogsz feledkezni róla.

Milyen a siker?

Lehet, hogy egy véget nem érő folyamat elébe nézel, mint például a zongoratanulás. Mindig lesz mit tanulni, ezért a célkitűzésem inkább az, hogy folyamatosan gyakoroljak. De az is lehet, hogy a célod valami olyasmi, mint hogy félretegyél 2 millió forintot vészhelyzet esetére. Ebben a felállásban számokat és dátumokat tűzhetsz ki. Csak írd is le.

Hogyan mérheted a haladást?

Ha nem látsz előrelépést, hamar alább hagy a lelkesedésed. A zongoratanulásban a fejlődésem a házifeladat füzetemből látszik: ha látni akarom, mennyi mindent tanultam már, csak átlapozom. Ha spórolni akarsz, számítógépes programok egész tárháza áll rendelkezésedre, amelyekkel nem csak grafikonokon tudod követni a megtakarításod alakulását, de még mérföldköveket is kitűzhetsz velük.

Nem is olyan egyszerű kitartani a célok mellett. Néha teljesen lehangolva jövök haza a zongora óráról, máskor nem fordítok elég figyelmet a pénzügyeimre. De ahelyett, hogy abbahagynék valamit, mert már nem olyan könnyű vagy érdekfeszítő, egyre inkább beolvasok magamnak. Most akkor csak dumálok róla, vagy csinálom is?

Te hogyan tartasz ki a nehezen elérhető céljaid mellett?
Forrás: April Dykman, Get Rich Slowly