Amikor 16 éves voltam, többet akartam. Amikor 24 voltam, ennél is többet akartam. Így aztán keményebben dolgoztam, többet kerestem, többet is költöttem, hogy több mindent birtokoljak, de csakis ezért… A nap végére kimerült voltam és reggelente, felkelés után fáradtnak éreztem magam. Mindig rohanás közben ettem, sokáig dolgoztam és soha nem tudtam leállni. Ismerősen hangzik?

Azt gondoltam, minden, amit teszek, egy jobb életért van. Azt hittem, amit csinálok az normális és helyénvaló. Kimerült voltam, mégsem gondoltam úgy, hogy bármivel is probléma lenne vagy bármin is változtatni kellene. Aztán a többet akarásból oda jutottam, hogy elkezdtem egyre kevesebbre vágyni.
Hogy miért? Szeretném azt mondani, hogy egy reggel teljesen más emberként ébredtem fel és rájöttem, hogy nem lehet mindig csak többre és többre vágyni, de nem így történt… Kaptam egy jelet az égiektől… nem is kicsit.

2006 július 7-én szklerózis multiplex-t diagnosztizálták nálam. Ez volt az a jel, ami mellett már nem mehettem el szótlanul. A diagnózis mégsem ért traumaszerűen. Nem volt elég információm, hogy bármit is lépjek. Csak annyit tudtam, hogy rémült vagyok. Rengeteg kérdésem volt. Mehetek még valaha a családommal síelni? Képes leszek segíteni a lányom házi feladatában? Tudok majd járni, mondjuk egy év múlva?

Senki nem tudta a választ ezekre a nyomasztó kérdésekre, úgyhogy a legfontosabb dologra kellett koncentrálnom: az egészségemre és a családomra. Semmi más nem számított. Ha folytatom ezeknek a nagy kérdéseknek a boncolgatását és a borúlátó gondolkodásmódomat, akkor a lányom és a férjem aggódni kezdett volna. Tudtam, hogy ha másképp gondolkodom, ők is így fognak tenni.

A megoldás egyetlen szó volt: a változás. Az apró változtatások és a teljes átalakulás szükséges volt, hogy a legjobbat hozzam ki magamból. Amikor elkezdtem változtatni az életemen, még nem tudtam, hogy a folyamat egyfajta minimalizmushoz fog vezetni. Valójában, azok a változtatások, melyeket az SM leküzdése érdekében tettem, újradefiniálták az egész életem.

Amit változtattam:

Vegetáriánus lettem. Kutatások kimutatták, hogy az SM betegek és olyanok, akik hasonló autoimmun betegségekben szenvednek, a kevesebb telített zsírsav bevitellel jobb egészségi állapotba kerültek. (Szerintem egyébként ez mindenkinek jót tesz.) A húsfogyasztás feladása volt az egyik legnagyobb dolog, amit tehettem a betegségemmel szemben. Nem ettem húst, hogy jobb egészségi állapotba kerüljek.
Amikor elkezdtem a vegetarianizmust, beletemetkeztem a könyvekbe. Arról tájékozódtam, hogy min mennek keresztül az állatok, míg az asztalunkra kerülnek, illetve szembesülnöm kellett a mezőgazdaság iparosodásával is. Megtanultam, hogy a tetteinknek van hatása a szervezetünkre, az állatokra és a bolygóra egyaránt. Azáltal, hogy felnyitottam a szemem, elment az étvágyam is. Motivált lettem nem csak az egészségem, hanem az őszinte részvét miatt is.

Beleszerettem a jógába. A jóga gyakorlása erősebbé, hajlékonnyá, koncentrálttá, békéssé és félelemmentessé tett. Erősnek akartam érezni a szervezetem és le kellett nyugtatni az elmémet, hogy hatékonyan tudjak megküzdeni a betegséggel, és hogy továbbra is gondját tudjam viselni a családomnak. Miközben a kevesebbet kerestem, sokkal érzékenyebb és szeretőbb, alkalmazkodóbb és rugalmasabb akartam lenni. A jóga mindezt megadta nekem.

Megszabadultam a felesleges holmijaimtól. Korábban késztetést éreztem rá, hogy minden üres felületre pakoljak valamit, ám betegségem felismerése óta sokkal jobban szeretem az üres tereket. Nem a zűrzavarral kell foglalkozni, ami egyébként rossz hatással van az egész életünkre, hanem a szabadsággal és a kreativitással. Tudom, hogy minden alkalommal, amikor besétálok a konyhámba, egy zsúfolt tároló helyett abban gyönyörködhetem, ahogyan a napfény beáramlik az otthonomba. Folyamatosan egyre letisztultabbá teszem a lakásomat, s vele együtt a lelkemet is.

Eldöntöttem, hogy adósságok nélkül fogok élni. Talán nem is gondolnád, hogy a bankszámlád egyenlege hatással lehet az egészségedre. Ha törődni akarsz magaddal, fogadd el, hogy a pénz óriási stresszt gyakorol ránk, ami beteggé tehet minket.
Ha rossz anyagi körülmények között élsz, akkor valószínűleg az egészséged sem lesz kitűnő. A férjem és én eldöntöttük, hogy adósság nélkül élünk és a házunk kivételével idén nyárra minden tartozásunkat kifizettük. Hogy mit teszünk a pénzünkkel, amit nem kell elkölteni hiteltörlesztésre? Amit csak akarunk.

Letettem a telefont. Nem telefonálok vezetés közben. Nem írok sms-t a piros lámpánál vagy intézek el hívásokat az autópályán. Túl sok utat tettem meg, amikre nem is emlékszem, mert azzal voltam elfoglalva, hogy valakivel megbeszéljek valamit telefonon. Ilyenkor azt sem tudom, hogy jutottam el oda. Elismerni, hogy ezzel veszélyeztettem nem csak a saját, hanem mások épségét is, nem volt egyszerű, de szükséges volt a változáshoz, s ahhoz, hogy megfogadjam, az autóból nem telefonálok többet.

A másik nagy előny, hogy amikor felveszem a kislányomat az iskolánál, akkor rá tudok figyelni száz százalékosan. Nem kell megküzdenie a figyelmemért az üzlettársaimmal, vagy más emberekkel, akik telefonon keresnek. Ott vagyok neki maximálisan, csak rá figyelek.

A „jobb” fogalma újradefiniálódott bennem. Mint említettem, az összes rossz szokásom abból eredt, hogy valami jobb, több akartam lenni. Azok a változások, amiket megtettem döbbentettek rá, hogy mi az, ami tényleg JOBB a családomnak és nekem. Az egészség, a házasságom és családom boldogsága mindenek felett áll. A férjem és én eldöntöttük, hogy nem a „TÖBB” az, amire vágyunk.

Ma 41 éves vagyok, állandó változásban. Tünetmentes.
Tudom, hogy még nem tettem meg minden szükséges lépést, de igyekszem. Hiába nem mentem el vakációzni és nem vásároltam magamnak semmi értékeset, mégis boldogabb vagyok, mint pár évvel ezelőtt.
A kevesebb megtanított mélyebben szeretni és azzá válni, aki valójában vagyok.

A jelek, amiket kapok, finomabbak lettek, viszont most már van időm odafigyelni rájuk, s egyre tisztábban és hangosabban hallom őket.

A legnagyobb lecke, amit megtanultam, hogy a kevesebb elég. Természetesen, folyamatosan tanulok, folyamatosan változok, s most úgy érzem, az a legfőbb dolgom, hogy a történetemmel másokat inspiráljak.

www.zenhabits.net