Nemrégiben visszatekintettem az elmúlt két évemre és összegeztem azokat a tapasztalatokat, amiket ez idő alatt szereztem. No nem azért, mert unatkoztam, mert kerestem önmagam vagy mert egy kudarcot így akartam feldolgozni, egyszerűen csak elmélkedni és fejlődni akartam. Szerintem nagyon fontos, hogy időnként elgondolkozzunk győzelmeinken, vereségeinken, új szenvedélyeinken, látásmódunkon. Ha nem reagálunk az életünkben bekövetkező dolgokra, nos, elpazaroljuk a lehetőséget a tanulásra és a fejlődésre.

Elkezdtem lejegyezni ezeket a tapasztalatokat a saját kis naplómba, de aztán eszembe jutott, hogy napjainkban az információ-megosztás és az együttműködések korát éljük. Így azt gondoltam, mindenkivel megosztom a gondolataimat.

1. A folyamatra és ne a végeredményre fókuszáljunk

Ezt az elgondolást a minap nagyon jól kifejtették az egyik rádióadó műsorában. Ott azt mondták, sokszor azért bukunk el, mert az energiáinkat a végeredményre (a kívánt körülményekre, kimenetelre) koncentráljuk, ahelyett, hogy magára a folyamatra fókuszálnánk. Van erre egy igen egyszerű példa: amikor egy gyermek járni tanul, sohasem a végkifejletre, hanem a folyamatra figyel. Ha így teszünk, a siker nem annyira kiszámítható, viszont annál valószínűbb.

2. Egy-egy kudarc nem megállásra, hanem továbblépésre kell, hogy ösztönözzön

Amikor elérsz egy akadályhoz és a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt te vártad, senki sem fogja azt mondani: „Ez az a pont, ahol meg kell állnod, mert elbuktál.” Ha mégis ilyet mondana valaki, ne hidd el, mert nincs igaza. A kudarcok inkább azt üzenik: „Ez a módszer és a remélt végeredmény nem passzol egymáshoz. Próbálj ki egy másik eszközt célod eléréséhez.”

3. A visszautasítás ösztönző -, nem pedig visszahúzó erő

Ha kapsz egy képletes (vagy valódi) pofont az élettől, például amikor állásinterjún voltál, egy új projektet terjesztettél elő vagy kitaláltál valami nagyon jó dolgot, ám visszautasítottak, ne vesztegesd azzal az idődet, hogy rosszul érzed magad miatta. Hagyd a saját magad hibáztatását, nem miattad történtek így a dolgok. Az a bizonyos pofon az arcodon pusztán figyelmeztetés, hogy ne add fel a dolgot, hiszen minden percben történnek hasonló dolog a világban, de te csak a saját feladatodra koncentrálj.

4. A végcél nem a boldogság elérése, hanem az oda vezető út maga

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a boldogság annak eredményeként jön létre, ha megszerzünk vagy elérünk valamit, ami eddig nem volt az életünk része. Ezzel az a probléma, hogy rossz modellt rögzítünk az agyunkban, ami a boldogságot valami olyan dologhoz köti, ami még nem a miénk. Ez pedig szüntelen elégedetlenséget, nem pedig boldogságot eredményez. A boldogság az, amikor elfogadunk és élvezünk mindent, amink van. Élvezzük hát az utazást, ahelyett, hogy folyton a célállomást tartanánk szem előtt.

5. Ha harcban áll a szíved az eszeddel, zűrzavarban lesz részed, ha egymást támogatva működnek, bölcsesség a jutalmad

Engedj a szívednek nagyobb teret; bölcsebb, mint gondolnád. Légy annyira tájékozott és okos, amennyire csak tőled telik, viszont ha a szíved és az eszed nincs összhangban, a legtöbb energia felőrlődik ebben a belső konfliktusban. Ha elég bölcs vagy, a tudásod és intellektusod egyensúlyba kerül a lelkeddel. Tisztán és egyszerűen.

6. Ha valóban alkotni akarsz, hagyd abba az alkotást

Az alkotókészség azt jelenti, hogy megértjük, nem mindig mi hozunk létre dolgokat, hanem egy transzcendens kreatív erő közvetítői vagyunk, ami sokkal hatalmasabb, mint te vagy én. Ezt akkor jegyeztem le, amikor összevetettem a kreatív folyamatokat a yin és yang kettősségével.
Létezik egy alkotó oldal – itt kap helyet az ötletgyűjtés és a koncepciók kidolgozása, ahol bizony cselekedni kell és erőfeszítéseket kell tenni. Ott van viszont a befogadó oldal is, amiről sokszor megfeledkezünk. Ez az oldal passzív, intuitív és semmiféle cselekedetet nem vár, ehelyett egyszerű befogadást feltételez. Ha megállsz a folyamat alkotó részénél, akkor egy hiányos alkotó kört alakítasz ki, melyet rengeteg plusz energiával tudsz csak teljessé tenni.

7. A hála a lélek hajtóereje

Adj hálát az univerzumnak minden reggel! A megbecsülés és hála valódi lélekemelők, amikor szorongsz, vagy alulértékeled önmagad. Ezek mind szomorúvá tesznek. Próbáld csak ki: légy hálás naponta legalább egy dologért. Ekkor sokkal többre fogod értékelni az élet ősi egyensúlyát.

Forrás: www.dumblittleman.com